A kukoricatermesztéssel kapcsolatban tartottak pénteken szakelőadásokat a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont tangazdaságában. Szó volt a klímaváltozás kihívásairól, az organikus termesztésről, s a kukorica takarmányként való hasznosításnak legeredményesebb módjairól. A rendezvény a XVIII. Nemzetközi Kukoricafesztivál kísérőprogramja volt. Az előadókkal beszélgettünk a helyszínen.

A takarmányozás és a hibridválasztás kapcsán az organikus termesztés kérdése is az előadások egyik témája volt. A szakirodalom szerint az organikus termelés vagy biogazdálkodás olyan gazdálkodási forma, amely szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen és természetes biológiai ciklusokon alapul, a szintetikus műtrágya és szintetikus növényvédő szerek teljes mellőzésével, például baktériumalapú biotrágyák használatával.

Kőrösi Sóti Beátát, az iskolaközpont szaktanárát kérdeztük arról, hogy a takarmánynövények organikus termesztése drágább-e a hagyományos termesztésnél, illetve azután a terményt, ha eladjuk, mekkora hasznot tudunk megvalósítani?

- Az organikus termesztésben nem csak a trágyázást, hanem minden más agrotechnikát is törvények szabályoznak. Ezért fontos ismerni a szabályzatot, hogy milyen kötelezettségeket tartalmaz a termelőkre vonatkozóan. Az első kérdés a szaporítóanyag, tehát a vetőmag, amit biztosítani kell, és jelen pillanatban még nem igazán rendelkezünk ilyen vetőmagokkal. Ha a növénynemesítő, vetőmag-előállító intézmények úgy is döntenek, hogy forgalmazni fognak ilyen magokat, van egy átállási időszak. Ez általában két évet jelent, amíg a talaj kitisztul. Persze az ellenőrzés gyakori, és hogyha kiderül, hogy kitisztult a talaj, akkor kapunk majd csak tanúsítványt az organikus termelésre. Hogy ez mennyire lehet kezdetben gazdaságos? A biológiai egyensúly kialakulásához, ahol nincs már kártevő és kórokozó túlszaporodás, ahhoz kell néhány év. Azt kell bennünk tudatosítani, hogy nekünk a kártevők és a kórokozók nem ellenségeink, csak meg kell tanulni velük együtt élni. Gátolni kell a túlszaporodásukat, gyéríteni a jelenlétüket, mert ellenkező esetben egyértelműen kevesebb terméshozammal lehet majd számolni, vagy ha tájfajtákat használunk, nem hibrideket, azok már eleve kisebb termőképességűek. Viszont egy organikus takarmány az organikus állattartásban megfizethetőbbé válik, és amit veszítünk a terméshozamon, azt visszanyerjük a hízlaláson. Persze ez még csak utópia, mert nem tartunk még ott – mondta Kőrösi Sóti Beáta, aki szerint fontos az is, hogy piacot találjunk az organikus terményeknek.

- Az organikus termelés során alkalmazkodni kell a növény igényeihez és az agrotechnikát úgy kell végezni, hogy az az organikus elvárásoknak megfeleljen. Tehát kevesebb talajforgatást kell alkalmazni, hogy megóvjuk a mikroorganizmusokat a talajban, amelyek a lebontást végzik, hiszen azok biztosítanak egész évben folyamatosan szerves anyagot a talajnak, amit a műtrágyával csak időszakosan tudnánk pótolni. Ezen kívül a termőtalajunk megóvása, annak a biodiverzitásának a fenntartása nagyon fontos dolog, hisz a fenntartó gazdálkodás arról szól, hogy nem csak fenntartjuk a családunkat és termelünk, hanem hogy fenntartsuk a vizeinket, a légkört, a talajt, a talaj állapotát és a természeti sokféleséget. Mindezt az organikus termeléssel tudjuk igazán fenntartani - véli a szakember.

Lengyel László, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem Zentai Konzultációs Központjának a vezetője is az előadók között volt.

- A kukorica ezer arcát mutattam be a középiskolai tanulóknak, hiszen a kukorica takarmányként való felhasználása alapvető dolog itt a mi térségünkben, de sokan azért nem biztos, hogy tudják, hogy melyik részének milyen tulajdonsága van, milyen beltartalma van, és hogy hogyan kell takarmánynak előkészíteni, hogy az a korszerű genetikának megfelelő teljesítményt hozza majd.

Az sem mindegy, hogy a kukoricát milyen formában, szemesen, darálva vagy extrudálva adjuk a jószágnak, hívta fel rá a figyelmet Lengyel László.

- Hogyha egészében adjuk, akkor a maghéj megakadályozza, hogy az emésztőnedvek hozzáférjenek a beltartalmi részekhez, és a magok nagy része emésztetlenül kerül ki az emésztőrendszerből. Hogyha a kukoricaszemeket felaprózzuk különböző módon, akkor jobban hozzáférnek az emésztőnedvek. Ha pedig például extrudáljuk, amelyik ugye a legjobb módszer, akkor nemcsak, hogy fölaprítjuk és hozzáférhetővé tesszük a belső részeit a magtermésnek, hanem még a magas hő és a magas nyomás folyamán egy kicsit előemésztődik a mag, egy kicsit feltáródik az a nehezebben emészthető belső rész is, és sokkal hatékonyabban, sokkal kisebb emésztőmunkával tárul fel a kukorica beltartalma az emésztés folyamán, és sokkal kevesebb tápanyag veszik el a bélsárban.

Nemes Róbert, az újvidéki Mezőgazdasági Intézet észak-bánáti és észak-bácskai területi képviselője is előadást tartott Magyarkanizsán. Őt arról kérdeztük, hogy kiváltható-e a kukorica más takarmánynövényekkel, amelyeknek jobban megfelel ez az új klíma, vagy egyelőre a kukoricának úgymond nincs párja az állattenyésztésben.

- Ami a lehetőséget illeti, van néhány növényfajta, talán a legérdekesebb és a legismertebb környékünkön a szemes cirok, amelyet még huszonvalahány évvel ezelőtt az újvidéki kutatóintézet nagy neve, Berényi János professzor mutatott be. Most ezzel az új klímahelyzettel szerintem megnyílnak lassan a kiskapuk, és nem mondom, hogy ez a jövő, de szerintem sokkal nagyobb mértékben, nagyobb százalékban a szemes cirok is meg fog jelenni a termesztésben. A kisebb termelőknél lehet ennek termesztése előnyös, akik még mindig jószággal is vergődnek, és ők nagy gondban vannak sokszor, mert ha a tervezett kukoricahozam nem jön be, akkor nagy problémáik lehetnek a takarmányozással, viszont a cirok termesztése eléggé biztos, amire lehet alapozni.